Kápolnásnyék

A környéken történt kutatások alkalmával bronzkori leletek kerültek elő, amely bizonyítja a település őskori lakottságát.

A település neve a Nyék honfoglaláskori törzs nevéből származik, annak valószínűleg egyik mellékága lakhatta a települést. I. István Koppány feletti győzelme után feltehetőleg Nyék királynéi birtok lett. A község első említése 1193-ból való Neck néven. A későbbiekben Kápolnás Nyék, Káposztás Nyék, illetve Fertőfő Nyék néven említik az amúgy nem túl jelentős, a Buda és Fehérvár között futó kereskedelmi úttól délre fekvő települést. A török időben határmenti település lévén Kápolnásnyékre komoly terheket rótt a kettős adóztatás (Magyarország és a Török Birodalom is beszedte adóit), így a falu lakossága nagyban megcsappant, az 1543 évi török hadjárat során lakatlanná is vált.

Legközelebb 1772 körül történik a lakósság újbóli betelepülése. A XIX. század során Alsó és Felső Nyékről lehet beszélni, amelyre azonban az 1861-ban megépült Déli Vasút különösebb hatást nem tett. 1871-től beszélni önálló községről, amelyhez 1898-ban Pettendet is hozzácsatolják. A településen született Vörösmarty Mihály.

A község mai arculatát az 1930-as években nyeri el, amikor is a fellendülő velence-tavi idegenforgalom kereskedelmi és szolgáltató bázisává vált. Ekkor épül ki itt telefonközpont, csendőrőrs, körzeti orvosi rendszer, vasútállomás, illetve malom. A II. világháború során a község komoly károkat szenved, a lakosság nagyrésze is elpusztul, majd a település fejlődésben elmarad a térség többi településétől, az 1970-es évekre már Velence részévé válik.

Az 1990-ben létrejövő független Kápolnásnyék komoly fejlődésnek indult, amely következtében ismét a Velencei-tó idegenforgalmának egyik háttérbázisa, ahol rengeteg új kereskedelmi és szolgáltató létesítmény jön létre, az infrastruktúra gyors ütemben fejlődik.

Hivatalos oldal:

http://www.kapolnasnyek.hu